Singer regényhősei – tudjuk jól – gyakran küzdenek démonokkal, egyik regényében Goraj egész közösségét szállja meg a Sátán. Önéletrajzának első kötete azokról a démonokról szól, akikkel magának a szerzőnek kellett megküzdenie. Teszi ezt Nobel-díjas íróhoz méltó érzékletességgel, a szenvedélyes értelem feszültségével. Az önéletrajz Singer varsói gyermekkorától az amerikai száműzetésig, a fiatal férfi megpróbáltatásaiig ível. Az író elbeszéli benne eszmélésének történetét, örökös kétségbeesett perlekedését Istennel, amiért az ilyen rettenetes világot teremtett, és önmagával, amiért maga sem bűntelenebb ennél a világnál. * Az első írások története egybefonódik az első szerelmek (korántsem ártatlan) megrázkódtatásaival. Mert Singer gondolatvilágában, minden látszólagos eretneksége ellenére, ott kísért a bibliai próféták legfőbb szava, a bűn. Singer nem akart és nem is tudott bűntelen maradni ebben a világban, de kíméletlen, szinte magamutogató őszinteséggel beszéli el az ártatlanság szükségszerű elvesztésének útját.
