Az író fantáziája még magasabbra szárnyal: a csillaghalmazok világába és az atomok közé, az anyagtalan térbe és a tér nélküli anyaghoz, a hüllők világába és a jelenkor városába. Hőse jelen volt az őskáoszban, ott volt a világ kialakulásánál, és köztünk él most is; nem isten, hiszen a teremtésnek, a világ alakulásának szenvedő alanya, jelen van minden eseménynél, és minden esemény vele esik meg a tér és az idő végtelen színpadán; a világ kalandjai az ő kalandjai. Az egyes fejezetek alapvető kozmogonikus tételeket illusztrálnak, csöppet sem tudományos, de elképesztően lényegre törő, lényeget láttató módon, fejre állítva magát a tudományos tételt és minden realitást, s ugyanakkor valami belső, ráérző logikával és szuggesztivitással megvilágítva az ember és a kozmosz, a tér és az idő, az egyén és a mindenség örök egységét.
