Burckhard vonakodása attól, hogy végsõ célokkal foglakozzon a végsõ értelemrõl való szükségképpeni lemondáshoz vezet. És mégis, szerinte éppen a történelem tovaáramlásában van egyfajta állandóság, nevezetesen: kontinuitása. Ha egy radikális válság történelmünk kontinuitását valóban szétrobbantaná, az tényleg a végét jelentené. A tudatos történeti kontinuitás tradíciót teremt és egyszersmind fel is szabadít alóla. Csak primitív és civilizált barbárok mondanak le a történeti tudatosság ezen elõnyérõl. A történeti kontinuitás „emberi ittlétünk lényegi érdeke”, mert ez „értelmének” egyetlen bizonyítéka. – Karl Löwith
Jacob Burckhard (1818-1897) a legnagyobb német történészek egyike, a Bázeli egyetem történészprofeszora volt, 1868-ban kezdett neki annak a történetfilozófiai vázlatnak, amelyet ma Világtörténelmi elmélkedések címen ismerünk.
