A közelmúltban elhunyt világhírű lengyel írónak két olyan, témájában is rokon könyve van, amely a szerzőnek a személyi kultusz kiváltotta belső lelkiismereti problémáira s egyben az emberi magatartás általános, időn és koron felülemelkedő normáira keresi a választ. Az egyik, A paradicsom kapui már 1966-ban napvilágot látott magyarul is. Benne Andrzejewski az 1212-es, siralmas emlékű keresztes hadjárat történetét pergeti vissza, amelyben ártatlan gyermekek tízezreit csalogatták el otthonukból a Szentföld visszafoglalásának hamis és fanatizmus sugallta ígéretével.
A paradicsom kapui-nak mintegy "ikerregény" a Sötétség borítja a Földet, amely 1957-ben jelent meg lengyelül. Andrzejewski ezúttal a spanyol inkvizíció témájához nyúl. Izabella és Ferdinánd korát festi regényében, azt az időszakot, amikor végleg kiűzik a mórokat Európa földjéről, s helyreáll Spanyolország területi egysége. Az újonnan létrejött birodalom udvartartása és nagyralátó tervei azonban tömérdek pénzt igényelnek, ezért a "katolikus királyok" - akiknek pazar síremlékét máig megcsodálhatja a turista a granadai katedrális melletti kápolnában - az inkvizíció kezére bízzák Spanyolországot. Torquemada, a főinkvizítor szemében az állam szellemi egységének megteremtése s így végső soron "Isten országának" eljövetele a cél. Ám fanatikus hitét szolgálandó, nemcsak az eszközökben nem válogat, hanem az "ellenségekben" sem. A hitetlen vagy már asszimilálódott mórok, a maránnus - zsidók mellet lassanként gyanús lesz számára mindenki, aki csak él és gondolkodik: nemesek, polgárok, parasztok. Spanyolország piacterein egymás után lobbannak fel a máglyák, egymás után égnek el az "eretnekek", s az egész félszigetet a terror és félelem hulláma árasztja el...
