"Földi szemünkkel nem látjuk a türelmet vagy a haragot, a féltékenységet vagy a kapzsiságot. Ezeknek csak a visszahatását látjuk. Ha én azonban a szellem szemével nézek egy emberre, akkor a gondolatait, sőt, mondhatnám az érzelmeit is színek képében látom. És minél sötétebb a szín, annál inkább elfelhőzi őt a Föld, és minél halványabb a szín, annál közelebb van annak a fénynek a forrásához, amelyet valamennyiünknek el kell érnünk. A féltékenységet és a mohóságot sötét, tompa zöldként látom. A valódi rokonszenv, vagyis a részvét viszont olyan halvány zöld, mint amilyen az égbolt szokott lenni derengés előtt. A bölcsesség meg agyagszínű, mint a sár, amelyből a téglát égetik. És így tovább, minden egyes érzelemnek megvan a maga külön árnyalata. És azoknak az érzelmeknek a színe, amelyeket leggyakrabban érzünk, határozza meg annak a fénynek a színét, amely valamennyiünkből kiáramlik. A félelem piszkosszürkén tompítja a színeket, mint az olajos füst, a vad türelmetlenség meg vörösen pettyezi, mintha apró vércseppek lennének."
