"Jól tudom, szoros kötődésem a lányomhoz abból fakad, hogy kompenzálok egy problémát. Az anyám meghalt, amikor én négyéves voltam. Amikor annyi idős voltam, mint most Sophie, gyakran hallottam apámtól azt, hogy "autóbalesetben elvesztettem a feleségemet", és ezt sohasem értettem. Ha tudja, hol vesztette el, akkor miért nem megy megkeresni? Évtizedekbe telt, míg megértettem, hogy csak azt nem veszíthetjük el, ami értéktelen - hiszen az nem hiányzik, mert nem érdekes, nem törődünk vele. Én azonban túl fiatal voltam ahhoz, hogy emlékképeim legyenek az anyámról. Hosszú ideig csak az illatát tudtam felidézni - ha egyszerre éreztem az orromban vaníliát és almát, hirtelen olyan volt, mintha mellettem állna -, de aztán ez is elmúlt. A nyomkövető kutya sem tud valakit megtalálni, ha nem indulhat el valamilyen nyomon."
