Joe Soldier - A mágus és a pap

Az autó lassan haladt a katalóniai síkságon. A sofőrje nem sietett. Hagyta, hogy megelőzzék a többiek. Nem tudta miért kell erre jönnie, nem is kereste az okát. Rég volt már, hogy a miérteket kutatta. Amint lekanyarodott a főútról nem messze meglátott egy lerobbant kis autót. Lassított, majd megállt mögötte. Kiszállt a kocsiból és odasétált. A felnyitott motorháztető előtt gondterhelt arccal állt egy fiatal férfi. – Segíthetek valamiben? – Nagyon kedves, de nem tudom mi a baja. Egyszer csak leállt – a férfi beült az autóba és ráadta a gyújtást. Az üzemanyagszint a nullán állt. – Mondja csak, friss a jogosítványa? – Miért kérdi? – kérdezte a fiatalember óvatosan. – Mert kifogyott az üzemanyag. Elviszem egy kútig, ott egy kannába tankolunk, aztán simán begurul oda. A fiatal férfi megrázta a fejét. – Nem lehet, már így is késésben vagyok. Elvinne egy távon? Innen a harmadik faluba kell mennem. – Maga tudja, habár én nem hagynám itt a kocsit. Addigra elviszik. – Vigyék, nem érdekel, oda kell érnem. – Vendégem egy fuvarra. A férfi a hátsó ülésről kivett egy kis fekete utazótáskát, a másik kissé összehúzta a szemöldökét, majd elmosolyodott. – Elnézést, hogy feltartom, de az ügy nagyon fontos. – Nem tart fel. Azzal beültek az autóba. A sofőr lenyomta a központi zár gombját, majd elindultak. Az utasa körbenézett. A visszapillantón lelógó amuletten akadt meg a szeme, majd a vörös fonállal átszőtt váltókarra tévedt a tekintete. – Maga ilyen rocker? Aki sátánista zenét hallgat? – Nem, dehogy. Miből gondolja? – Hát ezek az izék itt. Azzal a tükörre mutatott. – Ezek védelmező amulettek. – Igazi védelmet csak Jézus adhat – felelte a férfi határozottan, ellenállásra számítva. – Igaza van – felelte a bizarr külsejű férfi. – Akkor ezek? – jött a megdöbbent kérdés. – Mondjuk azt, besegítek Jézusnak. – Ez istenkáromlás. – Hisz maga Istenben? – kérdezte halkan. – Igen, hiszen pap vagyok. – Eszébe sem jut, hogy engem azért küldött, hogy magát elvigyem? Csak az a csoda, ha valaki meggyógyul? Vagy felkel a tolószékből? – Nem, dehogy. – Hova igyekszik? – A faluban van egy fiatal, akit megszállt egy démon. Azt kell kiűznöm. Ez az első olyan ördögűzés, amit egyedül végezhetek pápai és püspöki engedéllyel. – És maga? – Én mágus vagyok, atyám. – Távozz tőlem sátán! – felelte határozottan a férfi. – Ezt az ördögűzésre tartogassa, ha lehet. Le is tagadhattam volna. – És miért nem tette? – kérdezte a pap. – Mert úgy döntöttem, hogy nem fogok össze-vissza hazudni.

(részlet a könyvből)