Egy regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem meséje fejlődik, annyira híven ecsetelni, mint Az új földesúrban.
Azok az alakok valóban mind itt éltek, az a küzdelem valóban itt folyott le a szemünk előtt, magunk is szerepeltünk benne; ennek a komikuma és tragikuma mind valóság.
Az egésznek az eszméjét egy nevezetes ötlet adta.
Én láttam egy este Haynau tábornagyot (a nyugalmazottat) magyar ruhában, széles szalagú darutollas túri süveggel a fején, a legkizárólagosabb magyar urak társaságában megjelenni. Még élnek többen, akik hallották tőle ezen erős mondást: "wir Ungarn lassen unsere Rechte nicht confisciren!" [Mi, magyarok, nem engedjük magunkat jogainkból kiforgatni!] Már akkor a nyugalmazott tábornagy magyarországi földbirtokos volt.
