Jókai e kevésbé ismert regényét 1879-ben jelentette meg. Ezt az időszakot már nem a saját korát bemutató művek jellemzik, hanem az irodalomtörténetből jól ismert pikareszk-regények technikájának és mesefűzésének térhódítása. A regény keretes szerkezetű. A franciák által ostromlott Koblenzben az egyik tüzérmesterre, Hugó konstáblerre rábizonyítják, hogy áruló, a franciák kémje. Amikor a bíróság összeül, kiderül, hogy még huszonegy főbenjáró bűnben kell vizsgálatot folytatni ellene. S ekkor kezdődik a regény igazi története - mely a szövegben fellelhető utalások alapján 1657-1688 között játszódik, amelyben Hugó elmondja eddigi kalandos életét. Amikor az életpálya elmesélésének vége szakad, huszonegy főbűne alól felmentik, de az árulásban bűnösnek találják. A regény "üzenete" szerint a soha el nem ért cél kínszenvedéssé teheti az ember életét. Hugóban is a nagyravágyás, a tökéletesedés vágya munkál; ebben a regényben is Jókai nemzedékének csalódottságára ismerhet az olvasó: a világosi csatavesztés számukra a soha el nem érhető cél jelképe lett. Jókainak ez a műve - melyet Gángó Gábor utószava értékel és helyez el az életműben - nem tartozik az író legnagyobb teljesítményei közé, de lebilincselő fantáziája, pergő cselekménye és humorban bővelkedő stílusa élményekkel gazdagítja a mai olvasót.
