A XVIII. század leleményes hősének vagy hőstetteket véghez vivő kalandorának saját kezű életrajza halála után Angliában látott napvilágot. Tettei már életében lázban tartották a közvéleményt, így érthető, hogy a megjelenő önéletrajz valóban szenzációnak számított.
Benyovszky Móric, a magyar származású nemes, korán elhagyta szülőhazáját, részt vett a lengyel nemesi felkelésben, majd fogságba esett. A cár száműzte őt Kamcsatkára, ahonnan kalandos úton sikerült néhány társával megszöknie. Ezernyi kaland után, alig negyvenévesen Madagaszkár szigetén halt meg 1786-ban.
Jókai, miután lefordította az önéletrajzot, maga is kedvet kapott a téma megírásához. Az eseményekben valóban bővelkedő életútnak csak egy szakaszát, a száműzetés és a szerencsés megmenekülés történetét vetette papírra. Keze nyomán az életrajz mindvégig feszült, izgalmas történet lett, öregkori alkotóéveinek egyik jeles darabja. Benyovszky kivételes jellem: bátor és elszánt harcos, határozott vezéregyéniség, testi hibája ellenére is vonzó férfiú. A legváratlanabb helyzetekben is feltalálja magát, s ha kell, élete kockáztatásával is hű marad a szökésre szövetkező társaihoz. Romantikus történet nem nélkülözheti a szerelmet: Benyovszky és Afanázia kapcsolatának bemutatása sok meghitt pillanattal gazdagítja a történetet.
