Részlet a könyvből:
Nagytiszteletű és tudós Frölich Dávid uram hírét messze föld ismeré azon időkben, tudniillik ezerhatszázötven táján, amikor Magyarországon egész Érsekújvárig és Egerig a török szultán, innen Nagyváradig és a Szepességig a római császár, Váradtól a székely földig pedig Rákóczi György erdélyi fejedelem uralkodott; - folyvást hadakozván, hol ketten egy ellen, hol mind a hárman egymás ellen: ami igen szép világ volt.
A Szepességen azonban a szomorú idők alatt is a tudományok folyvást virágzottak, s az ottani líceumokba nemcsak Magyarországról, de még a lengyel földről, sőt Sziléziából is vándoroltak a tanulni vágyó ifjak, minthogy ott nagyon olcsó volt az élet.
Az nem volt nagy baj, hogy még a szepesi tizenhat városból is tizenhárom a lengyel koronának volt zálogba adva; azért azok Magyarországhoz számíttattak, s a lengyel kegyelmes úr volt, megengedte nekik, hogy maguk válasszanak maguknak szepesi grófot, akinek mindnyájan engedelmeskedjenek; aminthogy akkor, amidőn ezek történtek, éppen egy csizmadiamester volt a „szepesi gróf". Kézsmárk, Lőcse és Igló azonban nem voltak elzálogosítva.
A kézsmárki líceumnak nagytiszteletű és tudós Frölich Dávid volt a főfő büszkesége, mint a matematika és csillagászat professzora, akiből minden kitelt, amit csak embertől kívánni lehet.
