A Ricardo Reis halálának éve című regény alapötlete Fernando Pessoához, a 20. századi portugál líra legnagyobb és legvitatottabb alakjához kapcsolódik. Pessoa nemcsak a saját nevén, hanem három álnéven is adott ki verseket. Ricardo Reis, Alberto Caeiro és Álvaro de Campos neve alatt sajátos, önálló költői stílust teremtett, sőt valóságos személyeknek tüntetve föl őket, cikkeiben, riportjaiban kidolgozta életrajzukat, hírlapi vitákba bocsátkozott velük. Tehát Ricardo Reis is Pessoa egyik elképzelt költőtársa volt. A civilben orvos ódaköltő "életrajza" szerint az 1910-es évek végén Brazíliába emigrált; ezután Pessoa nem írt többet róla. A másik két költő életét lezárta, de Ricardo Reisről megfeledkezett. Saramago, a rá oly jellemző meghökkentő ötlettel, e sohasem létezett férfi sorsát álmodja tovább regényében, hogy végül megtegye, amit Pessoa elmulasztott: örökre lezárja Ricardo Reis szemét. A varázslatos fantáziával megkomponált történetet át- meg átszövi a hitelesen ábrázolt történelmi háttér.
