A vizek partján tevékenykedő fehér üzletembereknek és hajóskapitányoknak csak Jim volt, semmi több. Volt neki persze tisztességes neve is, de féltő gonddal ügyelt arra, hogy az ne említtessék. Inkognitójával nem személyiségét, hanem egy bizonyos tényt kívánt elhomályosítani. Ha ez a tény átütött az inkognitón, Jim fölkerekedett, és másik kikötőt keresett. A kikötőhöz ragaszkodott, mert tengerész volt, ha száműzte is a tenger - így az évek folyamán sorjában felbukkant Bombayben, Calcuttában, Rangoonban, Penangban, Batáviában, és mindenhol csak úgy ismerték: Jim. Később, amikor a kikötők és a fehéremberek közeléből végképp száműzte őt az az érzékenység, amely nem bírta elviselni az Elviselhetetlent, száműzte a szűz őserdőkbe, ahol el akarta rejteni szánalmas méltóságát, a dzsungelfalvak maláj lakossága egy szóval megtoldotta egyszótagos inkognitóját. Itt úgy hívták őt: Tuan Jim, azaz más szóval: Lord Jim - Jim uraság...
A száműzött lengyel hazafi egyetlen fiából világjáró tengerésszé, majd világhírű angol íróvá lett Joseph Conrad - eredeti nevén: Józef Teodor Konrad Nalecz Korzeniowski - minden munkájába, köztük a sokak által főművének tekintett híres regénybe, az 1900-ban megjelent Lord Jim-be,beleszőtte saját kalandos életének epizódjait, tanulságait, az örök tenger és a mesés Távol-Kelet színeit.
