Jurij Poljakov - Bukottak égboltja

Peresztrojka, dekoltázs alapú casting, orosz rulett... És vodka minden mennyiségben. A letehetetlen regény egy fergeteges, helyenként abszurditásba (az orosz valóság teremtette abszurditásba) forduló szatíra az újgazdag vállalkozók világáról. A történet keretét egy Pétervárról Moszkvába tartó vonatút adja. Egy középkorú, sikeresnek éppen nem mondható író éjszakai vonattal indul haza, Moszkvába. A kupéban az indulás előtti utolsó pillanatban megjelenik egy első pillantásra is gazdagnak tűnő fiatalember a testőrével. Miután nem tudja elérni, hogy az író másik kupéba költözzön át, beszélgetésbe elegyedik vele, és megrendel nála egy elbeszélést, amely az élettörténetét örökítené meg, és amelynek címe Bukottak égboltja...
Felveszem kopott farmeromat, pulcsimat és a hidegben megkeményedő műbőr dzsekimet, felülök a kék trolira, felveszek a koszos padlóról egy többé-kevésbé frissnek mondható jegyet (hogy szükség esetén kidumálhassam magam az ellenőrnél), és visszamegyek a főiskolai koleszba. Ott aztán az egyik felsőbb évfolyamos csaj, aki már férjhez ment, szült, elvált, és a gyereket hazaküldte a nagymamához a szülővárosába, Csajágaröcsögére, tölt nekem egy kis vodkát, megtöm vastag karikákra vágott kolbászos tojásrántottával, aztán pedig, ha a szobatársnői elmentek valahová, nyikorgatjuk kicsit a keskeny kincstári ágyat: én türelmesen kergetem az orgazmust a pia után érzéketlenné vált testem mellékutcáiban, a csaj pedig szenvedélyesen azt suttogja a fülembe: "Csak ne belém! Csak ne belém!!"