„NGANGA LERÁNGATTA MAGÁRÓL a mezőn viselt gúnyáját. Aztán meztelen csípőjére ágyékkötőt akasztott, és kisurrant Diamare kunyhójából. Gondolkodott, s csak tovább gyötrődött. Még most is képtelen volt elhinni, hogy Muaringiseni, a harmadik feleség ilyen szentségtörésre vetemedett volna: matatott az uta varázsszerei között. Hajdan az ilyesmit könyörtelen büntetéssel sújtották. A bűnös férfi vagy bűnös nő minden porcikáját összetörték, vagy éppen élve temették el a vétkest. A büntetés teljesen igazságos volt, mert egy hozzá nem értő verázsszertolvaj embereket mérgezhetett volna meg. De hol vannak a régi szép idők, merengett Nganga, hisz lám oda jutottunk, hogy tudatlan némberek kotorászhatnak egy varázsló holmija közt.”
