"Az ajtó kinyílott.
Az ajtó egészen kinyílott és egy kisgyerek jött ki rajta.
A kisgyereknek szőke feje, o-alakú lábai voltak, és egy nagy vörös labdát tartott a kezeiben.
A kisgyerek lassan, akárha mélységből kúszna föl, egészen kijött a folyosóra, tiltott, majdnem idegen vidék volt ez az ő részére, óvatosan nézelődött. Aztán egyszerre kiestek belőle a félelmek, a szája nevetősen széthúzódott s a kék szeme ragyogott a ragyogó vörös labda fölött.
Hallotta, hogy valaki barátságosan a nevén szólítja. Egy sovány, fekete ruhás öreg ember ült a folyosó végén, a sarokban egy kis ládikón. A kisgyereknek úgy tűnt, emlékszik erre az emberre, barátságosan visszagagyogott valamit.
- Dobd ide azt a szép labdát - mondta az öreg. - elkapom, aztán én is visszadobom neked."
(részlet)
