Az orvosi műhiba könyvek után most bírói műhibákat mutat be a szerző. S közben megkérdi: ki elemzi-értékeli ma az ítélkezést? Senki! Illetve egy-egy bíró munkáját olykor igen: egy másik bíró – persze titokban. Az egész bírói kar munkája viszont érdemi kontroll – és felelősség – nélkül folyik. Egyetlen ellenőrzés maradna: a nyilvánosságé – azt meg kikérik maguknak. Melyek a legjellegzetesebb megnyilvánulásai e – bizony nem vitatom, szinte megengedhetetlenül csúnya szóval–buta ítélkezésnek? A gyakorta tapasztalható alacsony szakmai színvonal, a sűrűn bekövetkező törvénytelenségek, az egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéletek sora, az ítélkezés lassan teljes kiszámíthatatlansága, valamint az, hogy – tisztesség ne essék, szólván – hülyét csináljanak belőlük.