"...Oncken elmesélte hogyan bámult ki irodája ablakán azon a bizonyos szombat délelőttön. A szemközt elterülő golfpályán saját beosztottjait látta, amint épp játékhoz készülődtek. Ettől dühbe gurult. Valami azt súgta neki, ha most csoda folytán hirtelen léggyé változna, és ott zümmöghetne az emberei körül, bizonyosan efféle megjegyzéseket hallana:
"Alakul a dolog! Figyeltétek, kinek a kocsija állt be a vállalati parkolóba? Úgy látszik a főnök végre úgy döntött, megdolgozik a pénzéért!"
Ekkor Oncken lenézett az íróasztalán tornyosuló papírokra, és ráeszmélt, hogy az mind az emberei munkája. Nem a saját munkájával maradt el, hanem az övékkel. A saját munkájával egyáltalán nem volt lemaradva, hiszen abba bele sem kezdett! Villámként hasított bele a felismerés: nem az emberek dolgoznak neki, hanem pont fordítva!"
"Ez a könyv üzenetet hordoz mindazon vezetőknek, akik nem értik, miért kell éjt nappallá téve robotolniuk, miközben munkatársaik nyugadtan lazítanak."
