A teremtőerők kimeríthetetlensége, a lét okainak kinyilatkoztatása egyidős a világgal. Amikor a Sinai-hegyen Isten szájából a Tóra ősfénye (őshangja), a teremtés 70 ereje szétsugárzott, 70 nyelven vált hallhatóvá, s ezzel a bölcsesség minden kincse, amely Mózes előtt Segansagel angyal által feltárult átadásra került 70 nyelven 70 nemzetnek (népnek). Az univerzális bölcsesség a térben és időben is végtelen univerzális nyelv által nyilvánul meg analógiák beláthatatlan sorát nyitva meg. A megnyilvánulás, Az Átnyújtás Szent Aktusa maga a hagyomány. A Tóra kinyilatkoztatásán alapuló hagyomány, a kabbala a isteni nevek alkalmazásával, magyarázatával, elrejtésével, kiegészítésével áldozatos munkával kívánja megújítani az Isten és a Közösség közötti Szövetséget. A hagyományt, a kinyilatkoztatás egyetemes bölcsességét és nyelvét nem hordozhatja egyetlen ember. A hagyomány mély és szent forrás; csak az eleven közösségből fakad. Ez a közösség nem láthatóban van; láthatatlan; nem kívül kezdődik, hanem belül. A közösség egység az isteni létben, emberi egység; kollektív lét. Nem fejlődés eredménye; egyszerűen van; a kezdetek kezdetén is élt.
