Egy hatvankét évvel ezelőtti gyűjteményes kiadványban napvilágot látott, azóta nyelvészek, történészek, régészek és más szakemberek által sokat forgatott, maradandó értékű munka új kiadását tartja kezében az olvasó. 1938-ban, Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján háromkötetes, impozáns emlékkönyv készült Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás szerkesztésében, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. E reprezentatív, a magyar tudományosság színe-javát felvonultató emlékkönyv II. kötetének 365-472. oldalán kapott helyet Kniezsa Istvánnak, a budapesti tudományegyetem rendkívüli tanárának nagyívű tanulmánya, a Magyarország népei a XI-ik században.
Kniezsa István vizsgálatainak fő eredménye abban összegezhető, hogy Magyarországon a XI. században csak két olyan nép lakott, amely nagyobb területeken zárt tömegekben tömörült, és a vidék népi jellegét is meghatározta. Ez a két nép a magyar és a szláv. Rajtuk kívül jelentékenyebb szórványokat csupán a török nyelvű besenyők alkottak, de helynevekben jelentősebb nyomokat ők sem hagytak hátra maguk után. Németek néhány apróbb foltokban éltek Nyugat-Magyarországon és talán a Balaton körül, bár erre vonatkozólag nincs határozott bizonyíték. Románoknak XI. századi jelenlétét pedig nem igazolja semmiféle adat, sőt támpont sem.
