Bele tud olvadni tárgyaiba, de – amire azok nem képesek – meg is tudja szólaltatni őket… A realisztikus ábrázolás diadala ez. Az író nincs jelen, mert átváltozik, tehát éppen ezért jelen van mindenütt, benne lakozik minden tárgyában, s ha megszólaltatja, természetesen maga szólal meg általuk. Egyik bírálója, Szabó Lőrinc nem habozik „isteni képességnek” nevezni ezt a „kísérteties valóságidézést”, s csakugyan, a személytelenségnek és a teljes önkitárásnak ez az egyidejű bűvészmutatványa a legfőbb képessége és egyéni sajátsága Kodolányinak, amelyről csalhatatlanul ráismerünk. (Várkonyi Nándor)
