A látogató 1969-ben jelent meg először, a hatvanas évek végének bonyolult, perspektívákat élesen megélő, majd elveszítő hangulatában. A gyámhatósági előadó "kalandja" szinte berobbant akkor az ébredező magyar irodalomba. Azóta szinte irodalomtörténeti közhely, hogy A látogató az újjászülető magyar próza egyik kezdőpontja, inspirálója. De nem csupán az úttörőknek kijáró tisztelet illeti meg. Újraolvasva örömmel tapasztaljuk, hogy kiállta az idők próbáját, mit sem veszített elven erejéből, víziója ma éppolyan hiteles, nyomasztó, meg- és felrázó, mint keletkezése idején volt. Ott a helye az új nemzedékek könyvespolcán.
