Koronczai-Fekete Viktória szerk. - A maják eltűnése

Részlet a könyvből
Mexikó, Guatemala, Belize és részben Honduras területén Kr. e. 2000-től Kr. u. 1697-ig virágzott a maják rendkívül fejlett civilizációja, amikor utolsó erősségük, Ta Itzá is a spanyol hódítók kezére került. A maják nem alkottak egységes népcsoportot. Népük huszonnyolc különböző etnikumból állt, melyek ugyan hasonló hangzású, de mégis más nyelvet beszélő csoportok voltak. A tágabb mezoamerikai kultúrkörön belül, nyelvük hasonlósága miatt tekintik őket azonos kultúrához tartozónak.
A maják történelmében kimagasló időszakot jelentett a klasszikus korszak (Kr. u. 250-900), mely időszak többek között kimagasló kultúrájukról volt híres. Sajnos ennek az időszaknak egy gazdasági és politikai összeomlás véget vetett, de az északi és déli területeken később sikerült újra megerősödniük. A klasszikus korban számos település egészen odáig fejlődött, hogy méltán érdemelte ki a város elnevezést: a politikai, az adminisztratív és a vallási rendeltetésű épületek mellett több szobás házak, piacok, terek és egyéb olyan építmények is helyet kaptak, amelyek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a maja társadalomban a vallási és a politikai hatalom rendkívül szervezett volt. Ezzel egy időben a maják szellemi és művészi kreativitásának magas színvonala is jelentős figyelmet érdemel, mely révén rendkívül kiemelkedő szerepet játszottak az emberiség történelmében.