Ennek a kötetnek a történetei erdélyi gyermekotthonokban játszódtak. Apró emberi sorsok villannak föl bennük, a lélek eszmélkedése, magára találása. Mint cseppben a tenger, tükröződik azonban bennük egy nagyobb árvaság is: hiszen az első világháborút követő időkben a magyarság egészének önértékelése, öntudata roppant meg, ma pedig a gazdasági kényszerek szorításában a kultúra, az identitás értelme kérdőjeleződik meg. Zsákutcába jutott gazdasági fejlődés, vergődő családok, az úgynevezett szociális hálóból kihulló emberi sorsok, tanácstalanná váló fiatalok, akik sokszor érthető indokokból, elhagyják szülőföldjüket, hogy másutt olvadjanak be szerencsésebb sorsú nemzetekbe.
Lelhet-e támaszra az egyik árvaság a másik árvaságban, hogy a nemzet egésze karolja föl azokat, akik máskülönben elvesznének. Katolikus, református, alapítványi kezdeményezések igyekeznek segíteni: az ő hétköznapi életükből villantunk fel egy-egy kockát. Hogyan találnak lassan önmagukra az ide került gyermekek, és nem lehet nem meglátni, hogy bennük a tágabb közösség eszmélkedik.
