Életem delén már jóval túlhaladva, mint öreg nyugdíjas ragadok tollat, hogy ifjúkorom legnagyobb eseményéről, a háborúról és hadifogságomról írjak. A háborúról, mely oly csúnya nyomokat hagyott a világ közvéleményében, s melybe minket is belesodort a történelem forgószele.
Nem én akarom heroizálni az ebben részt vevő magyar repülők tetteit, csak egy kis bepillantást szeretnék engedni abba az eleve kilátástalan küzdelembe, melyben nap mint nap részt vettek életük kockáztatásával és nemegyszer feláldozásával.
Sokat olvastam a háború után a háborúról. Ezekben az írásokban a magyar katona csak fasiszta fenevad, pribék, utolsó csatlós, de még véletlenül sem emelkedett lelkületű, itt-ott talán még hősként is viselkedő, hazájáért küzdő ember.
