Életének talán legválságosabb hónapjaiban, súlyos betegen írta Krúdy ezt a regényt a mohácsi csatavesztést követő időkről, a Habsburg-család és a Dózsa-égető Szapolyai párviadaláról a magyar koronáért. Krúdy fáradt és beteg volt, de roppant indulatokat , tomboló gyűlöleteket ídézett meg, melyekre egy ország halálos fenyegetettsége vetett árnyékot. Az ő törékeny, finom tollla formázta meg a korszak "hősét", a szörnyeteg Szapolyait, aki már maga is fél önön hatalmas erejétől és démoni indulataitól: s az ő álmában kelt életre egykori özvegy királyné, az erőszakos Habsburg Mária helyett az az elragadó légies jelenség, bajban megkeményedő bölcsülő kis asszony, aki soha nem létezett csak itt a regény lapjain.De Krúdy oly elevenre álmodta az ő Mária királynéját, hogy szívesen veletartunk veszélyes útján amikor egy lovagias kalandor társaságában, apród-öltözetben Fehérvárra tart. II. Lajos ravatalához, s szívesen hallgatjuk Krúdyt Szapolyai reménytelen szerelméről Mária iránt, hisz oly könnyen csábít el bennünket a szigorú történelmi valóságtól a mese a játékos fantázia.
