A fordító – egyben a bevezető tanulmány és a kommentárok szerzője – nemcsak attól van nagyon messze, hogy egy New Age típusú vallásosság számára adaptálja Lao-ce munkáját, hanem attól is, hogy egy olyan művet adjon olvasói kezébe, amely az általános kulturális érdeklődésen belül felmerülő transzcendencia-igényt igyekszik kielégíteni. Ezúttal valami sokkal többről van szó: Padányi Gulyás Gábor azt keresi, mitől válhatott a Tao te ching harmadfél évezreden keresztül egy eleven, az egész kínai kultúrát és államiságot meghatározó vallás ihletőjévé. Mert ha a Tao te ching csupán annyi lenne, amennyit belőle az európai olvasat képes megragadni, akkor abból aligha lehetett volna az a mű, amellyé születésének helyén vált. Teljes szélességében és mélységében láttatni Lao-ce munkáját, úgy, hogy az mind teoretikus-doktrinális, mind pedig praktikus-spirituális vonatkozásban a legmagasabb értelmezést célozza meg: ez az, ami a könyv fordítójának ambíciója.
