"Ez a könyv egy összefüggő egésznek szánt regénycsoport utolsó, negyedik kötete, Justine, Balthazar, Mountolive folytatása. A négy kötet együttesen alkotja az Alexandriai négyes-t, amelyet talán a legpontosabban a következő alcímmel határozhatnék meg: "szó-kontinuum". A Balthazar előszavában már vázoltam elképzelésemet a mű formáját illetően.
A jelen kötet végén közölt Műhelyforgácsok-ban felvázoltam néhány lehetőséget a sok közül, ahogyan tovább lehetne fejlesztensi a regény szereplőinek történetét, de ezt csupán azért tettem, hogy megmutassam: ha a végtelenségig folytatnám is ezt a sorozatot, sosem válnék úgynevezett roman fleuve-vé (azaz a történés időrendben való bemutatásává), hanem mindig a jelen szó-kontinuum határain belül maradna. Ha a Négyes-ben megfelelően, pontosan sikerült megszerkeszteni a tengelyt, akkor szükségszerűen minden irányban el lehet indulni a rádiuszok mentén, anélkül, hogy elveszítenők a kontinuum összefüggését, zárt szerkezetét. Szándékom és elképzelésem szerint azonban az ezzel záruló négy kötet teljes, befejezett egésznek tekinthető. L. D."
