Az evés és az ivás ősidők óta az emberiség örömei közé tartozik. Az étkezésnek, különösen a társas étkezésnek, már évszázadokkal ezelőtt is megvoltak a társadalmi funkciói. Lakodalom, temetés, üzletkötés, különösen a parasztoknál, szinte elképzelhetetlen volt ünnepi étkezés, lakoma nélkül.
Az egyes népek táplálkozási szokásai mindig összefüggtek életkörülményeikkel, országuk földrajzi és gazdasági viszonyaival. Táplálkozási kutlúrájuk nem elszigetelten fejlődött. A kereskedelem, majd az idegenforgalom megindulása tovább fokozta a különböző népek táplálkozási szokásainak egymásra hatását. Ennek ellenére minden nép ételei megőrizték sajátos, nemzeti karakterüket. Minden népnek van speciális nemzeti étele, s ezen belül minden családnak, egyénnek van "kedvenc" fogása.
