Nádasi Alfonz 2009-ben kiadott Hadinaplójának nagy sikere indokolttá tette, hogy új kiadásban napvilágot láthasson a könyv szerves folytatása, a Hadifogolynapló is. Jelen könyv ugyanis 2004-ben a XX. Századi Intézet támogatásával már megjelent. Míg a Hadinapló Alfonz atya tábori lelkészi szolgálatát tárja elénk fogságba esése napjáig (1945. február 12.), addig a Hadifogolynaplóból azt a két és fél évet ismerhetjük meg, amelyet a szerző különböző szovjet fogolytáborokban töltött.
Aki elolvassa Nádasi Alfonz naplóit, egy XX. századi eposzi hőst ismerhet meg személyében. Mint egy modern Odüsszeusz, ő is „sokfele bolygott s hosszan hányódott”, közben „sok nép városait, s eszejárását kitanulta”, mialatt mindvégig „tűrt a szívében”, és nem volt más célja, mint hogy a rábízottakat hazatérésükig szolgálja („menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét”). Sorsában egész népe sorsa tükröződik, személye és cselekedetei sokak életét meghatározták. Isten segítségével, szinte emberfeletti erőfeszítésekkel és képességekkel, nyelvtudásával, gyakorlatias érzékével, fizikai és lelki erejével, zenei tehetségével, határozott kiállásával segítette társait, hogy túlélhessék a túlélhetetlent. Hősi küldetéstudat munkálkodott benne. Nem akart meghalni, de kész lett volna bármikor feláldozni életét. Egész hadiszolgálata alatt önmaga legyőzésére és mások szolgálatára törekedett. Maga előtt igen magasra tette a mércét, de mindenkitől elvárta volna a hasonló, fegyelmezett magatartást.
Nádasi Alfonz sikeresebb volt, mint Odüsszeusz, aki csak egymaga térhetett haza. Ő mintegy 3000 emberrel léphetett a haza földjére. Az ő zseniális ötlete volt, hogy Rajk László és Erdei Ferenc testvérei révén kiszivárogtassa a Szovjetúnióban raboskodó katonatisztek nevét. Ha Schindler listája világhíressé vált, méltó lenne, hogy Nádasi Alfonz listája, bajtársaiért végzett hősi szolgálata legalább hazánkban nagyobb ismertséget szerezzen.
