‘A keresztények az igében,
a zsidók a drágakövekben,
a nomádok a füvekben bíznak!”
(régi közmondás)
A magyarság szellemi eredményei eddig a hitvilágunkban, a mítoszainkat őrző szokásokban, szavakban összegződtek, és a népművészetünkben maradtak ránk, mint képek. Az életünk mára megváltozott, sok minden csak töredékeiben maradt fenn, amit nem értünk pontosan már – így elavult vajákosságnak tartjuk. (Mint megkérdőjelezik már Arany Jánost, s nem akarják tanítani a Kincskereső kis ködmönt, mert nem értik a gyerekek a Légy jó mindhalálig mondandóját sem – állítólag. A magyar gyerekeknek magyarázgassuk inkább a Harry Potter mondvacsinált világát, mint a valós magyar élet hagyatékát, eleink hitét?). Szerencsére a népművészetünkben a képeket hordozó tárgyak léte még eléggé érintetlen, képleteinek gazdagsága megkérdőjelezhetetlen, s a legfeljebb elfeledett üzenetük változatlanul túlél minden kort. Jeleik ma is aktuálisan olvashatók, értelmezhetők a mai nyelven is – hiszen az ember alaptermészete nem sokat változott.
Makoldi Sándorné
