Részlet:
Újév. A Duna tükörsima, mint az állóvíz. Szelíd fénytörés a szelídített táj felett. A vízben vadludak úsznak, fürdőznek, békésen. Ma egy éve hullák úszták, összekötözött lábbal és kézzel.
Ma egy éve fetrengett ez a táj a háború rohamkésének döfködései alatt. Most már gyógyul. Az emberek még halnak a nyomorúságban és céltalanságban, de az egész már gyógyul. Két év múlva, ha a földeket elég mélyen szántják meg, nyoma sem lesz e tájon a háborúnak. Az emberek is gyorsan felejtenek. Két év múlva, ha élek, minden fontosabb lesz számomra, mint az, ami egy éve valóság volt.
