Századunk harmincas éveiben kezdte el írni önéletrajzát Martin Andersen Nexő, a világirodalom nagy alkotója. Élete első három évtizedéről vall ebben a művében. Nagy művészi erővel ábrázolja a kis koppenhágai proletárgyermek sorsát, szüleinek szinte emberfeletti erőfeszítéseit, hogy életüket gyermekeikkel együtt fenntarthassák. Megkapó bensőséggel írja le a kamasz-sors vergődéseit, majd az egyre inkább öntudatra ébredő fiatal munkás útkeresését, amíg eszményei végleg ki nem kristályosodnak, s mint néptanító elindul küzdeni egy igazságosabb társadalomért. M. A. Nexő önéletírása nagy költői erejű ábrázolása a századforduló dán társadalmának, mindazoknak a küzdelmeknek és eszményeknek, melyek e kor embereit foglalkoztatták.
