A cím idézet a levélregénynek is olvasható dokumentumgyűjteményből. Lilli Jahn zsidó orvosnő írt így 1943-ban a Gestapo börtönéből kamasz gyerekeinek, aggódva a magára maradt öt gyerek nehéz sorsa miatt. Ernst Jahn, a fiatal árja körorvos 1926-ban kötött házasságot kolléganőjével, 1940-ig egy fiuk és négy lányuk született. Az eleinte közösen praktizáló házaspár helyzete 1933 után gyökeresen megváltozott, Lillit eltiltották hivatása gyakorlásától, a kis faluban társadalmilag teljesen elszigetelődött, s mikor férje mellé kihelyeztek egy fiatal orvosnőt, aki gyereket szült Ernst Jahnnak, a polgármester elüldözte Lillit. Ő gyerekeivel együtt Kasselba költözött, ahol hamarosan letartóztatták. A börtönből írta legtöbb levelét a családanyai teendőket hősiesen ellátó 14 éves Ilsének, aki, húgaival együtt, naponta beszámolt életük eseményeiről, és akinek nagy szüksége volt az anyai tanácsokra, különösen, miután otthonukból kibombázták őket. Lillit 1944-ben Auschwitzba vitték, ahol rövidesen meghalt. A tízes évek és 1944 között írt, férjének, barátainak, főként pedig nagyfiának és lányainak címzett levelei, valamint a válaszlevelek: ez a páratlan kordokumentum 1998-ban, fia halála után került elő. Lilli egyik unokája, a Der Spiegel szerkesztője ezután összekötőszöveggel látta el és kiadta a levelezést.
