"... Mindössze annyi volt a különbség máskori és mostani megfigyeléseim közt, hogy a legvadabb impresszionizmust képviselő főiskola valamelyik vásznán képzelhettem volna magamat inkább, mint a földi valóságban. A felhőtlen, tiszta eget lángoló narancssárgában láttam! A pázsit és az udvar ismerős fái a legélénkebb vörös színben ragyogtak! A napraforgót violaszínnek, a mező ismerős tarka virágait a legkülönfélébb színekben mutatta a mostani érzékletem. Mindennek megváltozott a színe, kivéve a feketét és a fehéret. A négy férfi sötét nadrágja fekete volt most is, mint rendesen; fehérnek láttam a rajtuk levő orvosi köpenyt is, azzal a különbséggel, hogy... zöld foltok tarkították... zöld tócsák és csöppek csillogtak a padozat kőkockáin is... Mi lehetne más az a zöld folyadék, hogyha nem vér és mi lenne benne rendkívüli, ha viszont a falomb zöldje piros káprázatban tűnik elém?
Nagyot kiáltottam... de torkomból állati bőgés tört fel, ugyanaz, melyet éjjel is hallottam s melyet most a falak hatalmas rezgéssel vertek vissza..."
