A meztelen újszülöttet élete első órájában kultúránk leplébe bugyoláljuk. Kozmikus kis lénye ezzel a mozdulattal kultikus, hierarchiát építő környezetbe érkezik. Dobóhálóként hull rá ez az örökség, végzetként, amely többnyire el is dönti a sorsát. Mert további életében már minden ehhez az első mozdulathoz - második, kulturális fogantatásához - képest történik meg majd vele. Ebben a képben írható le az a nyomasztó felelősség, amellyel nemcsak saját gyermekeinknek, hanem saját kultúránknak is tartozunk.
A felejtés itt nem segíthet. Adósságunk terheitől lehetetlenség megszabadulni, mert szétbombázott, lezüllesztett, ápolatlan kultúránk ösztöneinkben, tudatunk alatt is működik tovább. A kultúrák tudat alatti működése a csodák és az őrültségek birodalma. Korunk lehet a csodák és az őrültségek - a rendületlen szeretet és a félelemből sarjadó vak gyűlölet kora. De mindenek előtt az ádáz hitelezőké és az önveszélyes, pocsékrossz adósoké. Ez a könyv gyermekkorom és máig tartó lelki kamaszkorom vondzódásainak lehetséges summázata.
Nem visszaemlékezés, nem hiteket védelmező lelet, hanem elfogult vizsgálódás a kiváltságos földi kultúrák egyikének fogságában. Kutatás egyszeri jelenlétem kelepcéjében - a tudatomban felgyűlt, magammal cipelt, ébredéskori álmaimban százszor is átélt, égető, boldog gyötrelmeiben.
Kutatás a megértés után - a látvány, a hangok, az érzéki érintettségben rejlő, békességre intő, harcba hívó, élni, újraszületni és meghalni segítő jelek után.
