Kalandos sorsú forradalmár, ellentmondásos jellem - mondhatnánk röviden Bakunyinról. És egy sokat vitatott vallomás szerzője, melynek eredetiségét kétségbe vonták - van, aki ma is hamisítványnak tartja -, de azért több nyelven kiadták, s minden megjelenése a szenzáció erejével hatott.
A "gyónó" a legalázatosabb hangon fordul uralkodójához, közben olyan kegyetlen igazságokat mond, amilyeneket az eladdig egyetlen "végsőkig kitartó" forradalmártól sem hallott.
Miközben "... a Gyónás-t írja, a forma, a szerep szuggesztiója alá kerül, szinte elfelejti, hogy hazudnia kell, hogy rá akarja szedni a zsarnokot, s elragadja a szerep, elragadja a gyónó szerepe - s nemegyszer csakugyan vallomást ír a rengeteg hazugság közben, és őszintévé válik" - írja Sinkó Ervin.
Az őszinteségnek és hazugságnak, a magalázkodásnak és büszke szerepvállalásnak ez a fantasztikus keveréke közvetlen magyar vonatkozásokat is tartalmaz. Nyomon követhető benne, hogyan változott Bakunyin véleménye az 1848-49-es magyar forradalomról és szabadságharcról, hogyan akart kapcsolatot teremteni Kossuthtal.
A mű még becsesebbé válik azáltal, hogy nemcsak a vallomástevőről ad képet, hanem a felséges "gyóntatóról" is: a lapszéleken, a sorok között ott találjuk I. Miklós ceruzája nyomát és megjegyzéseit.
