„Ha Jókai a különböző népek százaiból válogatta ki másvilági környezetét, Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba. Egy vármegyét, amely valahol ott van az Ipoly mentén, de fölnyúlik a Kárpátig, szélességében pedig érinti Sárost meg Besztercét. Amerre a költő lépkedett valamikor. Szinte minden lépése nyomának megtaláljuk a helyét a könyveiben. És elviszi magával az egész Felvidéket másvilági tartózkodásra. Valóban olyan-e a Felvidék, amilyennek Mikszáth látta? Valóban éltek-e Pongrátzok, Filcsikek, Mácsikok és Wibra Gyurik? Bizonyosan éltek, hiszen az író szeretett eleven alakok után dolgozni.” (Krúdy Gyula)
