"Diptichon formájú könyvecskénk első szárnya a vallástörténész szemszögből vizsgál bányász-, kohász- és kovácsrítusokat, -szimbolikákat...
Azt próbáltuk megérteni, hogy viselkedett az archaikus társadalmakban élő ember az Anyaggal szemben, milyen szellemi kalandok során fedezte fel, hogy hatalmában áll megváltoztatni az egyes anyagok létezési módját...
Tanulmányunk kiindulópontjául... az archaikus embernek az ásványokhoz való viszonyát, s azon belül is a bányászok, kohászok és kovácsok rituális viselkedését jelöltük meg...
Az ércek a Föld-Anya szakralitásának részét alkották. Már igen korán felbukkan az a gondolat, hogy a fémek a Föld méhéből »sarjadzanak«, pontosan úgy, ahogyan az embriók. A bányász, a kohász beavatkozik a föld alatti embriológiába: sietteti az ércek növekedését, együttműködik a Természettel, segít neki, hogy »gyorsabban szüljön«. Egyszóval különböző technikák révén az ember lassanként az Idő helyébe lép, maga végzi el az Idő munkáját."
