Munkám kezdetén nem állt szándékomban, hogy önálló kötetnyi terjedelemben foglalkozzam Villánnyal. Úgy terveztem, hogy a riport többi tervbe vett állomásához hasonlóan ide is lelátogatok majd néhány alkalommal, lenn töltök egypár napot, felmérem a borászkodás itteni állapotait. Körülnézek, interjúkat készítek, dokumentumokat gyűjtök, áttekintem a hozzáférhető szakirodalmat. Nem készültem egy várost a maga teljességében bemutatni. Ez évek, sőt, talán egy egész élet munkálkodását igényelné - könyvnek álcázott, látványosan illusztrált cégjegyzékeket könnyen össze lehetett volna hozni, de ez a feladat nem vonzott, különben is mások már megtették előttem. Az egykori események formálói-résztvevői közül már csak kevesen élnek, és ők is óvakodtak előhozni emlékeiket. Önálló kutatásba nem kezdtem, csak néhány valóban komolyan vehető munkára támaszkodhattam - ezekből, úgy lehet, az illendőnél többet idéztem, de mindenütt igyekeztem megjelölni a forrásaimat, és a könyv végén külön jegyzékben is feltüntettem a legfontosabbakat. Még egy megközelítés is kínálkozott volna: „borászként" nyúlok a témához, szőlő- és borfajtákat elemzek, összehasonlításokat teszek és ítéleteket mondok, de úgy véltem, a riporteri szakmai tisztesség minimuma is kizárja a hasonló kóklerkedést, bárki és bármennyiszer is folyamodott már ehhez az eszközhöz.
