Móricz Zsigmond két remek regényét nyújtjuk át e kötetben az olvasónak. Mindkettő a Nyugat hasábjain jelent meg először; 1911-ben Az Isten háta mögött, 1918-ban A fáklya. Mindkét írást viharosan fogadta a közvélemény és a korabeli sajtó; heves indulatokat lobbantottak fel. Az alföldi kisvárosban - az Isten háta mögött - kísérletezik a nagy szerelemmel a bátor és csinos kis tanítóné, de komikus-szomorú kudarcba fulladnak vágyai. A középpontban örvénylő, fülledt, forró levegőjű vívódás körül elevenedik meg aztán a kisváros egész élete a maga unalmával, élettelen kicsinyességével, gonosz pletykáival... a szellem minden magasabb, nemesebb vágyát elfojtó sivárságával - írta támadóival szembeszállva Schöpflin Aladár. Az Isten háta mögött nemcsak remekmű, de szeretni is lehet minden figuráját, a szánalmasan begyepesedett, bortól, semmittevéstől elbambultakat is. Fülledt unalomról, porbafúlt életről kevesen írtak annyira üdén, ragyogó frissen: igazat, mint azt Móricz tette ebben a regényben.
A fáklyá-t az irodalomtörténet ma már Móricz legjelesebb írásai közé sorolja - de fogadtatása egykor még viharosabb, indulatosabb volt, s mintha - a dicséretek ellenére - talán napjainkig is félreolvasnák. Ezúttal is az Isten háta mögött vagyunk; Matolcsy Miklós, református pap, a regény hőse az Isten és a nép szolgálatát választotta hivatásául. De naiv és erős hite megtörik környezete kárörvendő, komisz közönyén, s a nép rettentő szegénységén.
Matolcsy Miklós lángoló fáklyája akart lenni a magyarságnak, de önmagát égette-pusztította el. a regény vége felé a falu nagy istállójában táncmulatságot rendeznek, éjfél felé hirtelen tűz támad, az istállóban benne ég a fél falu, s a mentés közben szerzett égési sebekbe meghal a pap is. - Harmadnapra a tűzvész után öreg parasztember érkezik a kihalt faluba, az elszenesedett fagerendák, törmelékek között a fiát keresi. Pongó Ferenc, huszárfiam, hol vagy? - kiáltja elfelejthetetlenül, kibírhatatlanul.
A figyelmes olvasó ezt a kétségbeesett kiáltást nem fogja elfelejteni.
