Még a második világháború utolsó éveiben írtam ezt a regényt. Célom az volt vele, hogy lehetőleg már akkor, 1944-ben, ifjú olvasóim kezébe kerüljön. Bár a szigorú cenzúra, viszonyokat megírásakor szemmel tartottam, könyvem mégsem jelenhetett meg. Csak 1946-ban adták ki Budapesten. Akkor azonban már nem elégített ki a sejtetésekre bizott fogalmazás. A II. kiadást itt-ott szókimondóbbá tettem, és egy újabb fejezetet írtam hozzá, hiszen a regényben megrajzolt korszakban is új fejezetet nyitott a történelem: a felszabadulás fejezetét. Nem hagyhattam nyitva a kérdést, azt illetőleg, hogy a nagy fordulat nyújtotta, fanyar ízelítőbe külvárosi gyermekhőseim mint kóstoltak belé, s milyennek találták az ízét. Azóta harmincegy esztendő fordult a sírjába. E regény VIII. kiadását veheti kézbe a folyton megújuló ifjú nemzedék. Az első olvasói ma már negyven-negyvenöt évesek, maguk is szülők, az ő szüleik meg már nagyapák és nagymamák. Ha ma mégis jó szívvel ajánlhatják unokáiknak ezt az ifjúsági regényt, talán annak a jele ez, hogy megérdemli a dédunokák szeretetét is.
Most a VIII. kiadás előtt magam is újra elolvastam, de néhány fakóbb jelzőtől és félmondattól eltekintve - más kihagyni valót nem találtam benne. Menjen hát útjára változtatás nélkül a VIII. kiadás is. Ifjú és idős olvasói meg vessék össze mai életüket a harmincév előtti regénybeli élettel, s bizonyára maguktól is rájönnek a valóságos életben végbement kedvező változásokra, vagy arra, ami még változtatásra szorul. Ebből különben ízelítőt kaphatnak Ácsék tábort vernek, Felszabadulás után megírt, és kiadott újabb ifjúsági regényemben is.
