Nem szokványos könyvet tart a kezében az olvasó. A szerző azzal indítja a fáraók történetét, hogy talán az egykor volt fényes Atlantisz leszármazottai ültek elsőnek Egyiptom trónjára. Hogy az első fáraók nem is egyiptomiak voltak, hanem egy régen virágzott, ám továbbélő civilizáció tagjai? És aztán a későbbi fáraók ezeket másolták több éven keresztül?
A fáraók életéről, szokásairól, sorsáról sokat megtudunk e lapokról. Felbukkannak az ókor jellegzetes alakjai, a valós események úgy követik egymást, akár egy lélegzetelállító regényben. Pedig ez nem regény, valaha ez volt a legnormálisabb, létező valóság. Uralkodó szeszélyei tudása és vakhite, élettörténetek, piramisok és a piramiseffektus ismertetése, múmiák készítése és sorsuk, rejtett sírkamrák és sírrablók olvashatók e lapokon. Vagyis mindaz, ami az ókori Egyiptomot háromezer éven át jellemezte. Kitűnő összefoglalása a valaha volt, istenként tisztelt királyoknak.
