Nikosz Kazantzakisz, Anthoni Quinn, Kakojannisz, Mikisz Theodorakisz – ezt a sort csak egyféleképpen lehet folytatni: Zorba (Zorbász), a görög. A nyers, szertelen, vad, csupaszív világcsavargó.
A valóságos életben idegenül mozgó, csak az elvont események világában otthonos író – a másik főhős- és Zorbász közös kalandjainak foglalata ez a világhírű, immár klasszikus regény, s egy olyan barátságé, kapcsolaté, amelynek végén az író már pótolhatatlan testvérként, élete örök hiányaként gyászolja a kezdetben véglegesen idegennek érzett „görögöt”. A önéletrajzi ihletésű krétai történet a végleteket kutatja, az erény, a szabadság, a halál gondolataival viaskodik. Ha úgy tetszik : a keleti kereszténység test-lélek dualizmusát fogalmazza meg a maga módján. Zorbász a test, az író a lélek – és mindkettő Kazantzakisz.
