A Konyha, kultúra, kalauz sorozat most Erdélybe kíséri az Olvasót Erdélyt mindannyian ismerjük. Vagy talán csak ismerni véljük, hiszen olyan közel áll hozzánk? Mindannyian szeretjük. Vagy csak hisszük, hogy szeretjük, mert úgy érezzük, hogy a miénk? Egy biztos, kíváncsiak vagyunk rá!
Pálffy István, az utazó, ismét végig kóstolt egy országot, töprengett a történelmén, beszélgetett az emberekkel. Leülni az asztalukhoz igazán nem nehéz: két szó után kerül pálinka, harapnivaló, többnyire érdekes beszélgetés. Már-már archaikus vendégszeretet.
Az erdélyi konyha vegyes, mint a népek, amelyek lakták, mint a történelem, ami oda-vissza vonulgatott rajta, mint az élmények, amelyekkel ma találkozunk, és mint az érzelmek, amelyekkel hazatérünk. Egyszerű és őszinte, szegény és becsületes, hagyományos, és ki tudja, milyen lesz jövője.
Erdélyben egy étkezés, de csak egy evés is, soha nem csak az ételről szól. Az asztalnál mindig beszélgetnek, és rendre előkerül a téma. így Szerzőnk sem csupán konyháról, asztalról, pincékről beszél, hanem a gazdag történelmi múltról, az elgondolkodtató jelenről és a megjósolhatatlan jövőről.
Kapcsolódjunk be ebbe a diskurzusba, hogy megismerjük múltunknak ezt a szegletét, hogy megpróbáljuk megismerni szomszédaink gondolkodásmódját, és reménykedhessünk egy boldogabb jövőben.
