"A kijelentő mondat helyett a kérdő mondat volt az, amely az én egész írói struktúrám alapja... Minden írásomban igyekeztem úgy feltenni a kérdést, hogy az olvasó próbáljon válaszolni rá," - mondta Örkény István egy interjúban alkotói módszeréről.
Írói pályafutásáról, műveiről sok tanulmány, kritika jelent meg életében, de az életmű egészének elemző, sokrétű méltatása csak halála után kezdődött meg. De hogyan vallott saját művészetéről, hogyna vélekedett irodalomról, színházról, s ami nem kevésbé fontos: milyen ember volt? - a kialakítandó igaz képhez mindenképpen hozzátartoznak az író személyes hangú nyilatokzatai is.
Utánozhatatlan derű, bölcsesség és önirónia sugárzik ezekből a vallomásokból. S miközben élvezzük finom szellemességüket, eleganciájukat, észrevétlenül kirajzolódik az a szellemi örökség, amelyet Örkény István már életében megfogalmazott, de aminek igazi jelentőségét csak most, a pálya lezárulása után értjük meg. Ehhez ad segítséget az interjúgyűjtemény, amely a hazai és külföldi folyóiratokban megjelent, rádióban és televízióban elhangzott beszélgetésekből válogat
