Mi a közös ezekben az írásokban? A szeretet.
Már 1970-től az „Utunk"-ban a „Vándor líra" irodalmi esszésorozatban izgalmasan bontja, fejti fel egymásba kapcsolódását a magyar lírának és bizonyítja be, hogy a népköltészettől a kortárs líráig minden összefonódik, oda és vissza hat egymásra. Ezek az írások a „Vándor líra" csírájából születtek, tehát összegezve: 1970-től haláláig, 1995-ig foglalkoztatta klasszikusaink szellemének összefonódása, amelyhez még hozzátette azt a pluszt, amit a hiányérzete és igazságérzete éppen abban a korban (hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek eleje) diktált. Az a vágy vezérelte mindenkor, hogy a magyarság szellemi egysége és folytonossága megteremtődjék.
