"Julia, én vagyok. Légy szíves, hívjál vissza. Kérlek, Julia. Fontos..."
- A halála előtti utolsó napokban Nel Abbott felhívta a húgát. Julia nem vette fel a telefont, nem törődött vele, hogy a testvére segítségért könyörög.
Nel immár halott. Azt mondják, szándékosan ugrott. Julia pedig - hogy gondjaiba vegye árván maradt tizenéves unokahúgát - kénytelen visszatérni oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha többé nem tette volna be újra a lábát.
A nő ugyanis fél, nagyon fél. A régen eltemetett emlékektől, az ódon Malomháztól, és mert tudja, hogy a testvére soha nem vetett volna véget önkezével az életének.
A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyénként zavartalan csendet. S Julia legfőképpen a víztől fél, meg a helytől, amelyet Fojtószakasznak neveznek...
A lány a vonatok című regényhez hasonlóan Paula Hawkins újabb története is elképesztő erővel sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő kiváló ismerője az emberi ösztönöknek. Könyve letehetetlen olvasmány arról, miképpen befolyásolhatja és döntheti romba a múltunk a jelenünket is.
A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De - ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják megérte.
