Pető Zoltán most induló, rendhagyó hangvételű regénytrilógiájának első része Atilla fiatalságának éveibe viszi el az olvasót. Atilla még nem király. A dinasztia, a Sárkány-nemzetség, amely magát az ázsiai Hun Birodalom örökösének tartja, megosztott. A sokféle népet, törzset – köztük a korai magyar törzseket is – egyesítő birodalomban lázadások törnek ki a hun–perzsa háborús helyzet nyomán, azonban Atilla és Buda két nagybátyjuk, Ajbarsz nagyvezér és Rua király oldalán harcolva képes arra, hogy megszilárdítsa az egységet. A hatalomért folyó harc, a nomád hadművészet cselvetésre épülő taktikáit is bevetve, meglepő fordulatokkal, árulásokkal és intrikával teli. Miközben a testvérek titkokat suttogó erdők, ködben úszó mocsarak mellett harcolva férfivá érnek, hűek maradnak a Tengri Ég Atyától eredő elhivatáshoz, amely a széthúzás és belső bomlasztás erőivel szemben az ősök bölcsességét és az isteni eredet tudatát helyezi előtérbe. Atilla útját a hatalom felé a „fordított világból” származó misztikus látomások és kámok (táltosok) jövendölései kísérik. A fiatal Aetius, Róma későbbi hadvezére és Atilla legnagyobb ellenfele jelenleg még Rua király túsza. Atilla egyre tisztábban látja, hogy a nagy ellenfél a jövőben Róma lesz, és miközben Rua ordujában megismerkedik Aetiusszal, egy hadjárat során pedig a római stratégiával és a kereszténységgel is, felkészül a kámok által látott és megjósolt jövendőre. Pető Zoltán mesterien ötvözi a történelmi eseményeket, csatákat az ázsiai szkíta-hun mitológiával és hagyományokkal, ezáltal regénye az olvasót egy kalandokkal teli, misztikus, késő ókori világba repíti.
