Ez a könyv Prohászka püspök Összegyűjtött Munkáinak utolsó, 25- ik kötetének az anyaga. Ennek a kötetnek az a rendeltetése, hogy foglalat és tornác legyen: foglalata annak a forrásnak, mely a magyar Sion hegyén fakadt nekünk Prohászkában, mely sűrített formában itt még egyszer föltárja összes értékeit; és tornác, nyitja annak a szellemi forrásnak, mely Prohászka műveiből buzog, hogy szükség és igény szerint könnyebben lehessen meríteni belőle.
Ezért mindenekelőtt végigvezet Prohászka pályáján, hogy megfelelő keretbe állítsa a műveket. Ezt a tanulmányt, mely a kötet első részét képzi, a szerkesztő, Schütz Antal írta. Prohászka írásainak kulcsa egyénisége és élete. Meg kell tehát mutatni, mi az az ember-éthosz, mely Prohászkával megjelent köztünk; de ki kell nyomozni azt is, hogy ez az éthosz, a prohászkai ember-eszme az embersors mily változatain át bontotta ki teljes tartalmát. Meg kell tehát kísérelni egy életrajzot, sőt ennél többet: szellem-rajzot és szellemi fejlődés-rajzot.
A kötet második része olyan dolgozatokat tartalmaz, melyeket a merő külsőséges együttlétnél mélyebb egységbe kapcsol a tartalmi s a formai rokonság. Ezek a dolgozatok ugyanis azon a területen mozognak, hol az Isten-szeretet és hazaszeretet, a katolikum és magyarság fölséges, termékeny egységbe folynak, hol Isten országának egy tartománya a legeszményibb akarásban mutatkozik be: mint Szent István népe. Valamennyit jellemzi a témának sajátos, prohászkai kezelése: a szempontok és gondolatok eredetisége és mélysége, a lendület egyéni ereje, az új világokba emelő szemléletesség; valóban alkalmasak arra, hogy Prohászkát megfelelően reprezentálják.
